Nem írtam még blogot soha és bár másokét olvastam, értettem is keletkezésük miértjét meg nem is, mert ugye az embernek ott vannak a barátai, az ismerősei és persze a családtagjai, akikkel meg tudná osztani a gondolatait. Aztán nem is olyan rég rájöttem, hogy nem is olyan könnyű minden gondolatot, érzést megosztani azokkal az emberekkel, akikkel naponta találkozom. Egyrészt, mert rengeteg dolgot még én magam sem értek, másrészt pedig mert annyira bensőséges a téma, hogy szégyenlem még megemlíteni is, na és legyünk őszinték, rohanó világunkban nem mindig van idő arra, hogy megbeszéljünk mindent, esetleg a ,,ha nem veszünk” róla tudomást, akkor nem is létezik stratégiát veszi fel a környezetünk, hogy nyugodtan hajthassák álomra fejüket.
Szóval kezdem megérteni azokat, akik blogot írva osztják meg gondjaikat, gondolataikat érzéseiket és tapasztalataikat a világgal, úgy hogy közben senki sem ismeri őket, vagy valami ilyesmi.:) Igen, én is neki látok és írok a mindennapjaimról, remélve, hogy nem untatlak halálra benneteket.:)
Legyen csodaszép napotok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: